Esterházy-kastély
Magyar Deutsch Slovenský
Kezdőlap Kastély Programok Szolgáltatások Hírek Galéria

„A természetet választottam vezéremül“

„A természetet választottam vezéremül“

1982 óta Jean-Georges Noverre (1727–1810) francia táncvirtuóz, balettmester, koreográfus és táncelméleti író születésnapján, április 29-én ünnepeljük a Tánc Világnapját. Noverre a tánc nagy reformere, az egyetemes táncművészet nagy megújítója volt, aki „a balett Shakespeare-jeként” vált ismertté. Hatása összeurópainak mondható, hisz Lyon és Szentpétervár, Bécs és London kötött majd mindenhol tevékenykedett. Sajnos 150 balettjének egyike sem maradt ránk, így elsősorban teoretikusként tekintünk rá, aki hatása révén kiérdemelte a „Balett nagyapja” nevet. „A természetet választottam vezéremül, ez adott nekem mintát, ez tanított meg, hogyan kell a táncot beszéltetni, hogyan lehet a tánccal minden szenvedélyt megfesteni és az utánzó művészet rangjára emelni.” – számolt be később, mintegy visszaemlékezésként barátjának, Voltaire-nek.

„Amíg nem az értelem … a tehetség irányítja a mozdulatokat, s nincs bennük érzés és kifejezés, … addig csak az ügyességet tapsolom meg, a gépembert bámulom, … nem hat meg és nem kelt bennem … élményt. … A lábak és karok mechanikus mozdulataihoz az egész ember testi-lelki mivoltának mozgását kapcsoltam” – írta az 1760-ban kiadott Levelek a táncról című, forradalminak számító könyvében. Művében szakítani kívánt mindazzal, ami hagyományos volt, s a táncot új szabályokkal, új elemekkel gazdagította, s olyan alapvető esztétikai és gyakorlati kérdéseket vizsgált, amelyek semmit sem veszítettek időszerűségükből. Noverre tette a legtöbbet azért, hogy a balett szórakozásból, puszta időtöltésből a – többnyire Corneille-és Racine-drámái alapján írt szövegkönyvek szerint komponált – cselekményes balett-drámává váljék, s ezzel lehetőség nyíljon emberi érzésekről szóló történetek megjelenítésére.

Louis de Rohan herceg – mint a francia arisztokrácia kiemelkedő alakja, bécsi rendkívüli követ, később strassburgi érsek és kardinális – az első legfontosabb vendége volt „Pompakedvelő“ Esterházy Miklós hercegnek, aki erre az alkalomra Noverre „sztár“-társulatát szerződtette, aki 1767 és 1774 Mária Terézia udvarában Bécsben, császári és udvari balettmesterként dolgozott. 1772. július 13-án, a látogatás másnapján az előző évben bemutatott Páris ítélete című táncjátékot adták elő, amelyben egyes hírek szerint Vénuszt a bécsi udvari színház akkori legtehetségesebb szólótáncosa, Marguerite Delphine játszotta.

A tizenöt éves táncosnő pár nappal később egy megfázásból erdően tragikusan meghalt, amit összefüggésbe hoztak az eszterházai előadással. Olyannyira, hogy Bessenyei György az év végén – az Eszter-házi vigasságokkal együtt – közölt Delfén című csodálatos költeményében pont a Páris ítélete megidézésével állított neki emléket. A darabbal kapcsolatos, 2016-os tanulmányában Czibula Katalin színháztörténész arra következtetésre jutott, hogy Eszterházán, Noverre társulatában Marguerite Delphine nem lépett föl – Bessenyei nem itt, hanem korábban, egy másik darabban láthatta fellépni.

 

Fotók:
Pietro Travaglia: jelmeztervek a Haydn Armidaja-hoz
Országos Szécheny Könyvtár Színháztörténeti tár

 

 

Látogatói információk

ŐSZI NYITVATARTÁS

október 1-től
kedd-vasárnap: 9.00-17.00
pénztár: 8.45-15.55
hétfőn zárva


Látogatói menetrend
Betartandó óvintézkedések
Zoób Kati: Repertoár - Az ellentétek harmóniája
A weboldal adatkezelési szabályzata itt érhető el. 
Tájékoztatás rendezvényen készült képek felhasználásáról

Projektek