Bizsergető tökéletesség

„A kertben bal kézre található a látványos marionettszínház, amely hosszúkás és rendkívül finom ízléssel díszített, és sok ezer aranyba került. A bábok matematikailag arányosak a színpaddal, amelyen 36-féle képen lehet hirtelen színt váltani. Von Pauersbach úr, az alsó-ausztriai alsó-ausztriai tartományi titkár [tartományi hivatalnok] ennek a műnek a tervezője. Húsz évig tervezte és kivitelezte, míg el nem érte a bizsergető tökéletességet. Pompásabb és precízebb, mint a híres Nikola párizsi bábszínháza.”

„Az új műfajhoz készült teremdísz szintén a legritkább és legkitünőbb ízléssel készült. Az egész terembelső jobbra, balra kagylókkal, kis kavicsbarlangokkal volt borítva, melyek egy részében egy-egy kitűnően kidolgozott falra festett tájkép bújt meg, míg a többi kis szökőkutakat rejtett, melyek nagyon kellemes duruzsoló hangot adtak. A kavicsok csillogó porral voltak meghintve, melyek csodásan ragyogtak az őket megvilágító csillár fényétől.”

„A nézőknek helye egy kellemetes üreg-alkotmányt mutat, melyben a vízugrások azonnal elkezdődtek, mihelyt az Uraságok jelen valának.”

Az Európában szinte páratlan, semmihez sem hasonlítható épület méltán keltette fel a korabeli látogatók, utazók, földrajztudósok figyelmét és elismerését. Ilyen és ezekhez hasonlatos lelkendező leírásokat olvashatunk a három idézett kortárs forrásban. Eszterházáról az 1773-ban Bécsben megjelent, francia nyelvű Rélation des fetes données mellett Korabinszky János Mátyás1778-as Almanach von Ungarn című német nyelvű lexikonja tájékoztat részletesen. Ez utóbbira támaszkodik az 1798-banmegjelentelső, történeti jelentőségűmagyarnyelvű betűrendes helységnévtár Vályi Andrástól, a Magyar Országnak leírásais.

A „Pompakedvelő” Esterházy Miklós herceg egyik 1773. évi leveléből tudjuk, hogy a kishöflányi (ma Kleinhöfflein, Ausztria) hegyekről kagylót gyűjtetett, amelyeket a kis színház grottájához jóknak talált, s ha még több kellene, újabbak gyűjtését is tervezte. A vakolatba, a stukkókat fedő zöld festékbe csillámló anyagot kevertek, aminek köszönhetően a gazdagon tagolt nézőtér a csillárok fényében nem mindennapi látványt nyújthatott. Az oldalfalakat fülkék tagolták, amelyekben szökőkutak működtek. Ezek működését valamilyen módon a közönség belépése indította meg.A fülkék között lévő falfelületeket pedig freskók díszítették.Eredeti hatást kelthetett, mintájául az európai kertépítészetben kedvelt grották – műbarlangok – szolgálhattak, amelyek a 16. századtól kezdve terjedtek el és a 17–18. században nagy népszerűségnek örvendtek. Ezekre szép példa a firenzei Palazzo Pitti grottája, az ún. Grotta del Buontalenti, vagy a müncheni Nymphenburg-kastély parkjában lévő 18. századi „remeteház”, az ún. Magdalenenklause grottaszerűen kialakított belseje.

A herceg által 1784-ben reprezentációs céllal kiadatott német nyelvű Beschreibung, a kastély leírása az előzőket kiegészítve így tájékoztat: „A színpad meglehetősen tágas, a díszletek felettébb csinosak, és a bábok is jól vannak elkészítve és díszesen vannak felöltöztetve.” A létesítmény kiképzése a barokk illúziókeltő törekvéseivel összhangban a gyorsan pergő színváltozásokkal és a marionettfigurákkal igen rafináltan ringatta mesevilágba a nézőket.

Ez volt Magyarországon az első állandó, nagyszabású építészeti koncepcióval megvalósuló főúri magánszínház, amely bábszínpadával Európában is szinte páratlannak számított. A Marionettszínházban a későbbi jegyzékek tanúsága szerint 1803-ban már vadászfegyvereket, majd 1824-ben marháknak való takarmányt tároltak, egy 1832-es adat szerint pedig faraktárként szolgált. Az 1824-as Tudományos Gyűjteményben már mint szomorúsággal teli épületet említik.