Esterházy-kastély
Magyar Deutsch Slovenský
Kezdőlap Kastély Programok Szolgáltatások Hírek Galéria

Történetek a kastélyról

A mocsár közepén

A fertődi Esterházy-kastély, a hajdani Eszterháza középső épületrésze a kastély magja. Itt helyezkednek el a díszterek és ide csoportosították a hercegi és a fejedelmi díszlakosztályokat. A földszint dísztere, az ún. sala terrena is itt található. Ez a kastély magja, falai az Esterházy „Fényes” Miklós herceg-korabeli nagy bővítések előtti kis süttöri kastély falait foglalják magukba.

A sala terrena olasz szó, földszinti termet jelent. A sala terrenák a barokk és rokokó építészet jellegzetes tértípusai voltak: olyan díszterek, amelyek a földszinten helyezkednek el és díszítésük legtöbb esetben a természetet idézi fel. A díszítés készülhetett stukkóból, vagy lehetett falfestés, esetleg egyszerre mindkettő. A vöröksői (ma Červený Kameň, Szlovákia) Pálffy-vár 17. századi sala terrenájának dekorációja például barlangokat és cseppköveket formáz. Az 1770-es évek második felében épült noszvaji De La Motte-kastély sala terrenájának falfestései lugasokat ábrázolnak. A szombathelyi püspöki palota 1780-as évek elején kialakított sala terrenájának falain pedig ókori római romok és mitológiai alakok láthatók.

Eszterházán a sala terrenát 1764-ben alakították ki. Bécsi mesterek dolgoztak rajta. Díszítését a Mária Terézia schönbrunni kastélyában is dolgozó Anton Georg Bolla stukkátor irányította. A terem márványburkolata Stephan Gabriel Steinböck kőfaragó műve. A fal stukkóból készült virágfüzéreit Wenczel Kaufer alakította ki. Az aranyozást Anton Rogg és Heinrich Polhammer készítette. Az üvegezett ajtókat a 18. században redőnyökkel árnyékolták, amelyekre Sebastian Lieb női fejeket festett.

A sala terrenát egy kilenc boltmezőből álló mennyezet fedi. A boltmezőket puttókat ábrázoló freskókkal töltötték ki, amelyeket Wolfgang Köpp bécsi akadémiai festő készített. A terem közepén lévő boltmezőkben a puttófigurák virágfüzérekből font betűket tartanak. Ezek németül a herceg nevének kezdőbetűit adják ki: F N E, azaz Fürst Nicolaus Esterházy (Esterházy Miklós herceg).

A két oldalfalban egy-egy márványmedence látható, ami mögött díszes keretű tükrök emelkednek. A márványmedencéket Paul Ungleich faragta, a mögöttük lévő tükröket pedig Leopold Wolff bécsi cége szállította. Ezeket a márványmedencéket és a keretezésüket eredeti elemek felhasználásával 2011-ben rekonstruálták, amikor a sala terrena és a tőle Északra fekvő terem, a sala terrena előtere restaurálása és műemléki helyreállítása zajlott. A márványmedencék legérdekesebb díszeit azonban nem lehetett helyreállítani: a medencékbe a 18. században sziklákat és nádast utánzó porcelándíszeket helyeztek el békák, gyíkok, gémek és más vízimadarak életnagyságú porcelánfiguráival együtt. A porcelándíszeket az akkor már híres bécsi porcelánmanufaktúra szállította. Ezeket az érdekes porcelándíszeket a két világháború között készített fotókról ismerjük. A II. világháború végén ezek a sérülékeny tárgyak elpusztultak vagy eltűntek.

A békák, gyíkok és gázlómadarak, valamint a sziklák egy sala terrenához méltó módon a természetet elevenítették fel. Mindez a restaurált stukkódíszeken még ma is érzékelhető: zöldes színekben játszó vízinövényeket, színes virágokat és a márványmedencék falfülkéi felett halakat látunk. Az eszterházai sala terrena tehát a Fertő-tó élővilágát, flóráját és faunáját idézi meg. Tudatosan utal a kastély környezetére, ami a 18. században még sokkal vadabb, mocsarasabb volt. Hiszen Eszterháza a fertő-tavi mocsár szélén épült.

A látogató tehát a földszint legreprezentatívabb termében azt érezhette, mintha egy kicsit még mindig kint, a kastélyt körülvevő világban lenne. Nem tudjuk, hogy Esterházy herceg vendégei a 18. században mit gondolhattak. A leírásokban megbúvó félmondatokból sejthetjük, hogy le voltak nyűgözve. Nem csoda, hogy a sala terrenában olykor banketteket is adtak. Tudomásunk van arról, hogy 1773. augusztus 31-én, Mária Terézia királynő látogatása alkalmával harmincnégy személyre itt terítettek meg egy ebédlőasztalt. Míg az uralkodó a lakosztályában, szűk körben ebédelt, addig kísérete legrangosabb tagjai, köztük gyermekei is ennél a lenti asztalnál étkeztek.

A sala terrenától Északra fekvő teremnek, a sala terrena előterének is hasonló hangulata van: a zöldes, sáslevél szerű növények és a virágok mintegy előkészítik azt a látványt, ami a sala terrenában fogadja az északi díszudvar felől érkezőket. Holott a sala terrena előterét néhány évvel később, 1768-ban alakították ki. A munkálatokat itt is Anton Georg Bolla stukkátor irányította. A díszítést úgy alakította ki, hogy felkészítse a látogatót arra a látványra, ami a földszint legdíszesebb termében fogadni fogja.

 

Felhasznált irodalom:

Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, XXVIII. évf. (2000) 1. sz. 73–95.

Rélation des fetes données a sa Majesté L’Imperatrice, par S.A.M. le Prince d’Esterhazy, dans son Château d’Esterhaz Le 1. et 2. 7-ber 1773. Wienne, de l’Imprimerie Ghelen, 1773

Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Műemlékek Állami Gondnoksága. Budapest, 2007

 

 

Fotók:

1. fotó: A fertődi Esterházy-kastély sala terrenája. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

2. fotó: A sala terrena előtere. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

3. fotó: A sala terrena mennyezete. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

4. fotó: A sala terrena az 1920-as években. Magántulajdon. Sulyok Miklós felvétele az eredeti képről. ©

5. fotó: A sala terrena 1940 körül. Diebold-album. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár, 97-2016.


 

A koronaékszer – a díszterem

„A fent leírt főlépcsőn keresztül egy előtérbe jutunk. Ez fehér, erősen aranyozott, és a falakon hasonló [t. i. a díszlépcsőn látottakhoz hasonló] kandeláberek vannak. Innen a díszterembe lépünk, ami ugyanolyan fehér, valamint különböző fegyverekkel és felfegyverzett gyerekekkel díszített. A mennyezeten egy nagyon szépen festett tanmesét ábrázoltak. Innen öt nagy csillár lóg le, amit a falon lévő tizenkét kandeláberhez hasonlóan nagyon szépen alakítottak ki. A négy sarokban az évszakok állnak életnagyságban, fehérben és aranyban, vörösen márványozott posztamenseken, aranyozott függőkkel. A falon hat nagy faltükör van, ezek közül kettő alatt egy-egy rózsaszínes márványból készült kandalló áll, amin négy nagy és négy kisebb kalcedon váza és két pompás kőberakásos óra, mellettük pedig négy girland alakú gyertyatartó látható. A további faltükrök alatt rózsaszínű márványból készült azstalok állnak, mindegyiken egy-egy két láb magas váza, ezek mellett két porcelán urna van. Négy pompás kép is függ itt, felettébb drága keretben. Ezek mitológiai történeteket ábrázolnak. A székeket és a kanapékat gazdagon aranyozott vörös damaszttal húzták be. Ennek a teremnek az erkélyéről és a mulatóerdő sétányain keresztül elbűvölő kilátás nyílik a kertre.”
Beschreibung des Hochfürstlichen Schlosses Esterháß im Königreiche Ungern. Anton Löwe, Pressburg, 1784. 26–27.

Az Esterházy „Fényes” Miklós herceg által megrendelt német nyelvű bédekker, az ún. Beschreibung az idézett sorokkal mutatja be Eszterháza, a mai fertődi kastély dísztermét és annak előterét. A kastély legpompásabb terének tárgyalása szűkszavú és nem is pontos. A mennyezeti freskó ugyanis nem egy tanmesét, hanem a görög-római napistent, Apollót ábrázolja, ahogy szekerével átszeli az égboltot. Nem tudjuk, mi lehet a pontatlanság oka, azt viszont tudjuk, hogy a herceg itt is a legjobb bécsi mesterekkel dolgoztatott.

A díszterem 1767-ben, előtere pedig 1768 körül lett kész. A mennyezeti képet Josef Ignaz Mildorfer, a bécsi képzőművészeti akadémia professzora festette csakúgy, mint három évvel korábban a kastélykápolna kupolafreskóját. A dísztermen jól látható, hogy kialakítása és berendezése vagyonokat emésztett fel. A költségekből néhány részösszeg fennmaradt, így Mildorfer fizetségének a nagyságát is tudjuk: 500 rajnai forintot kapott a munkáért.

 

 

Igaz, hogy ebből a segédeket is fizetni kellett és az anyagot is meg kellett vásárolni, de mégis talán akkor tudjuk értékelni az összeget, ha újra felidézzük, amit egy korábbi posztban már tárgyaltunk: Joseph Haydn, a hercegi zenekar első karmestere évi járandósága akkoriban a természetbeni juttatások – tehát napi étkezés, bor, tűzifa stb. – mellett 400 forint készpénz volt. Ezt érdemes összevetni néhány fogyasztási cikk árával: 1 font (0,56 kg) szappan 39 krajcárt, 1 font cukor 29 krajcárt, egy élő tyúk 6 krajcárt, egy élő szarvasmarha 60–80 forintot, 1 öl (6,8 m3) fa pedig 3 forint 40 krajcárt ért. (1 rajnai forint 60 krajcárral volt egyenlő.)

A herceg nem csupán Mildorfert fizette meg tisztességesen. A terem négy sarkában álló, évszakokat ábrázoló szobrokat Josef Ressler bécsi akadémiai szobrász alkotta 300 forintért. A hercegnek ezek az alkotások annyira tetszettek, hogy külön 50 forint pénzjutalomban részesítette a mestert. Ezek a szobrok az idő körforgására emlékeztették a látogatókat, valamint arra is utalhattak, hogy Esterházy gazdagsága a földből származik, hiszen a mezőgazdasági termelés az évszakok ritmusát követi.

A falak és a mennyezet találkozásánál látható stukkódíszek szintén a tulajdonosra utaltak: a fegyverek a herceg fényes katonai karrierjét idézték fel. Ezekért a díszekért Johann Michael Reiff volt a felelős 3100 forintért, az aranyozás pedig Bonaventura Corvetta tiszte volt.

De további mesterekről is tudunk. A kandallók Langwieder műhelyében készültek salzburgi márványból. Georg Stollenbergerrel bécsi asztalossal ajtótokokat és konzolasztalokat gyárttattak 543 forintért, Leopold Wolff udvari tükörkészítő pedig 8952 forintért szállította le a tükröket. Az ajtó- és ablakkereteket valószínűleg Christoph Schönlaub gyártotta 390 forintért. Az öt csillárt 2000 forintért Josef Palmer Csehországból szállította.

Eredetileg a keleti és a nyugati falon lévő összesen négy képkeretben Wolfgang Köpp olajfestményeit helyezték el. A keretekért Stollenberger asztalosmester 219 forint 45 krajcárt kapott. A képek a görög mitológia egyes jeleneteit ábrázolták: Európa elrablását, Vénuszt és Adóniszt, a fürdőző Vénuszt, valamint Apollót és Daphnét. A II. világháború végén ezek a képek elpusztultak, a díszterem pedig romos állapotba került. Az 1950-es évek elején terményeket tároltak benne. A műemléki felújítás csak 1957-ben kezdődött el. Akkoriban azonban nem pontosan restaurálták a teret. A teljes rekonstrukcióra 2010–2011-ben került sor.

 

A mennyezeti Apolló-freskót pedig legutoljára 2006-ban restaurálták.

A II. világháború után a berendezést is szédhordták. Korabeli leírások és archív fotók is tanúskodnak arról, hogy a teremben eredetileg nyolc karosszék, négy kanapé és nyolc zsámoly állt. Ezek a luxusbútorok egy garnitúrát képeztek. 2014-ben sikerült ebből a garnitúrából visszavásárolni hat karosszéket és hat zsámolyt. A műtárgyak külföldön bukkantak elő. Ezt a garnitúrát még kiegészíti két karosszék és két zsámoly másolata, ami magántulajdonban van és letétként látható a kastélyban.

Felhasznált irodalom:

Beschreibung des Hochfürstlichen Schlosses Esterháß im Königreiche Ungern. Anton Löwe, Pressburg, 1784

Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, XXVIII. évf. (2000) 1. sz. 73–95.

Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Műemlékek Állami Gondnoksága. Budapest, 2007

Fotók:

1. fotó: A fertődi Esterházy-kastély díszterme. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

2. fotó: A fertődi Esterházy-kastély díszterme, Apolló-freskó. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

3. fotó: A fertődi Esterházy-kastély díszterme, a Tél szobra. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

4. fotó: A fertődi Esterházy-kastély díszterme, a Nyár szobra. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

5. fotó: Diebold Károly: Az eszterházai kastély díszterme, 1940 körül. Diebold-album. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár, 97-2016.

6. fotó: Diebold Károly: Az eszterházai kastély díszterme, 1940 körül. A falon a fürdőző Vénuszt, valamint Apollót és Daphnét ábrázoló pannók láthatók. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár, 97-2016.

7. fotó: Diebold Károly: Az eszterházai kastély díszterme, 1940 körül. Az egyik kandalló az eredeti tűzfogóval, egy 18. századi órával és japán porcelánokkal. Diebold-album. Diebold-album. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár, 97-2016.


 

Apolló – egy ókori istenség Eszterházán

Eszterháza, a mai fertődi kastély dísztermének mennyezeti freskóját 1767-ben Josef Ignaz Mildorfer, a bécsi képzőművészeti akadémia professzora festette 500 rajnai forintért. Három évvel korábban a „Pompakedvelő” Esterházy Miklós herceg a kastélykápolna kupolafreskójával is őt bízta meg. A herceg a díszterem mennyezetére a görög-római istenvilág egyik főszereplőjének, Apollónak az alakját rendelte meg. Apollo, a vadászat és a művészetek istene a római vallásban a napisten szerepét is betöltötte. Erre a görögöknél egy külön istenalak, Héliosz szolgált. Eszterházán azonban Apollo mint napisten jelenik meg a négy ló, Pyrois, Eous, Aethon és Phlegon által húzott napszekéren. Az istenség a hajnalt szimbolizáló felhők között, a csilalgképeket szimbolizáló állatövi jegyek előtt vágtat. Mögötte az éjszaka, előtte pedig a nappal szimbolikus alakja látható.

Nem véletlen, hogy a herceg kastélya dísztermét Apollóval, a Nap és a művészetek istenével koronáztatta meg: Eszterháza a fény és a művészetek palotája volt. A látogatók itt a művészetek minden vállfaját élvezhették az építészettől a képző- és iparművészeteken át a színházig és a zenéig, amit a marionett színházban és az operaházban a Joseph Haydn vezette zenekar biztosított. Az Apollo-szimbolika korábban más európai kastélyokban is megjelent. Leginkább Versailles-ban, a francia „Napkirály”, XIV. Lajos kastélyában. Esterházy herceg járt Franciaországban, a mintavétel tehát nem lehetett véletlen.

Érdemes néhány szót szólni a mennyezetkép technikájáról. A festmény freskó. Ez a szó az olasz al fresco, azaz „frissen” kifejezésből származik. Azt jelenti, hogy a festéket a még friss, nedves vakolatra hordták fel. A freskó alapját a falat vagy mennyezetet takaró habarcs képezi. Általában egy durvább, nedves falra felfröcskölt alaprétegre egy már elsimított középső réteget és egy még finomabb, sokkal vékonyabb ún. simítóréteget húztak fel, amire aztán a festéket felhordták.

 

A habarcsot mész és homok keverékéből állították elő víz hozzáadásával. A habarcshoz olyan oltott meszet kellett alkalmazni, amit akár évekig elvermeltek, állni hagytak. Az oltott meszet mészkőből égetéssel előállított ún. égetett mész és víz összekeverésével állították elő. Ez egy nagyon intenzív és veszélyes kémiai folyamat, erős hőfejlődés kíséri. Az oltott mész pihentetésének az volt a célja, hogy a falon nehogy folytatódjon ez a kémiai reakció. Folyami vagy édesvízi, nem pedig tengeri homokot alkalmaztak. Ez utóbbi ugyanis sót is tartalmaz, ami a falon kiüt és tönkreteszi a színeket.

A festékeket különféle porrá tört ásványokból nyerték. A port meszes vízzel keverték össze, különböző, gyakran műhelytitokként őrzött adalékanyagok hozzáadásával. Ez a meszes vizes festék jól tapadt a nedves, mésztartalmú vakolatra. Mivel a nedves vakolat néhány óra alatt megszikkad, gyorsan kellett dolgozni. Ezért a freskófestést hosszas előkészítő munka előzte meg: a műhelyben életnagyságban kartonokra rajzolták a figurákat. Körvonalaikat azután átlyuggatták. A helyszínen a nedves vakolatra szorítva az átlyuggatott vonalakon általában vörös okker port préseltek keresztül, így állították elő az alakok előrejzait. Ezeket nevezzük szinópiáknak. A vakolat szikkadása miatt gyors munkát kellett végezni, ezért pontosan tudni kellett, hogy a műhely egy nap alatt mekkora felülettel készül el. Így a következő napon már egy másik területen kellett dolgozni. A freskókon közelről ezért láthatók a napi munkaterületek határait jelző érintkezési vonalak, olasz nyelven giornaták.

A gyors, nedves vakolaton végzett munkának viszont óriási előnye van. A mésszel oldott festék ugyanis keményen összetapad a meszes vakolattal, továbbá száradás közben a meszes víz a felületen terül szét. Amikor a nedves mész a levegő oxigénjével reakcióba lép, akkor lényegében egy fordított kémiai reakció játszódik le, mint az oltott mész készítésekor. A mész lényegében újra mészkőkristályokká alakul, így páncélként védi meg az alatta lévő pignemteket, színeket. Ezért rendkívül hosszú a freskók élettartama, és ennek köszönhető, hogy színeiket még évszázadok, sőt akár évezredek múlva is eredeti frissességükben élvezhetjük.

Apollo alakja Eszterháza dísztermében azonban nem csupán a mennyezeti freskón jelent meg. A falakat négy olajfestmény, azaz pannó díszítette. Ezek a II. világháború végén elpusztultak és csak fényképfelvételek maradtak fenn róluk. A Wolfgang Köpp által festett képek Európa elrablását, Venuszt és Adoniszt, a fürdőző Venuszt, valamint Apollót és Daphnét ábrázolták. Csupa olyan jelenetet, ami az időszámításunk kezdetén élt római költő, Publius Ovidius Naso Átváltozások (Metamorphoses) című költeményéből ismert. Ez a tizenöt könyvből álló mű olyan mitológiai történeteket vesz sorra, amelyek valamiféle csodás átváltozással végződnek. Az eszterházai díszteremben az egyik ilyen jelenet Apollo és Daphne nimfa története volt. A nimfák Apollo ikertestvérének, Dianának, a vadászat és a vadállatok istennőjének a követői voltak. A mítosz szerint Apollo viszonzatlan szerelmével üldözte az örök szüzességet fogadott Daphnét. Amikor éppen el tudta volna kapni a menekülő nimfát, Daphne kétségbeesésében apját, Peneus folyamistent kérlelte, hogy mentse meg. Erre a lány babérfává változott. A babér ettől kezdve Apollo szimbólumának számított. Innen ered, hogy a költői versenyeken a győzteseket babérkoszorúval tisztelték meg.

Eszterházán a 18. században nem csupán a kastély, hanem a park is tartogatott Apollóra vonatkozó utalásokat. A látványosságok között egyes ókori istenségek „templomait” megjelenítő pavilonok is helyet kaptak. A 19. században ezeket a létesítményeket lebontották, ábrázolás pedig nem készült róluk. A „Pompakedvelő” Esterházy Miklós herceg idejében azonban a kertben sétálva Venusz, Diana és Apollo templomát fedezhette fel a látogató. Ez utóbbiról annyit tudunk, hogy kerek volt. A görög-római istenvilág tehát egész Eszterházán megjelent, Apollo pedig még a parkban is azt hirdette, hogy a fény és a művészetek palotájában jár az ember.

Felhasznált irodalom:

Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, XXVIII. évf. (2000) 1. sz. 73–95.

Örsi Károly: Fertőd. Kastélypark. TKM Egyesület, Budapest, 1989

Szentesi Edit: Eszterháza 18. századi leírásai. In: Kő kövön. Dávid Ferenc 73. születésnapjára. Stein auf Stein. Festschrift für Ferenc Dávid. Szerk. Szentesi Edit, Mentényi Klára, Simon Anna. II. kötet. Band 2. Vince Kiadó, Budapest, 2013. 165–229.

Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Műemlékek Állami Gondnoksága, Budapest, 2007

Fotók:

1. fotó: A fertődi Esterházy-kastély dísztermének mennyezetfreskója. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

2. fotó: A fertődi Esterházy-kastély dísztermének mennyezetfreskója, részlet: Apolló a napszekéren. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

3. fotó: Diebold Károly: Az eszterházai kastély díszterme, 1940 körül. A falon a fürdőző Vénuszt, valamint Apollót és Daphnét ábrázoló pannók láthatók. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár, 97-2016.

4. fotó: A fertődi Esterházy-kastély díszterme napjainkban. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.


 

Uralkodók és hercegek szállásai: a díszlakosztályok

Eszterházát, a mai fertődi kastélyt a tulajdonos, „Pompakedvelő” Esterházy Miklós herceg 1772-ben mutatta be a világnak. Ekkor látta vendégül az első jelentős külföldi személyiséget, a francia király bécsi követét, Louis René Édouard de Rohan-Guéménée herceget. Rohan nagybátyja, a strasbourgi hercegérsek segédpüspöke volt és később, miután hazarendelték strasbourgi érsekké, sőt bíborossá nevezték ki. Esterházy Rohant feltehetőleg az emeleti díszlakosztályokban helyeztette el, amelyek az 1760-as évek végére már elkészültek. A kastély akkor még csak egyemeletes volt, de a központi díszterek és az azokból nyíló reprezentatív díszlakosztályok a további bővítések során már nem változtak.

Ezeket a díszlakosztályokat a kastély legrégebbi „magjában” rendezték be, abban az épületrészben, ami már 1762 előtt is állt, amikor Esterházy herceg elkezdte kibővíttetni. A központi díszterekből Nyugatra és Keletre nyíltak. Az egyik oldalon a férfi, a másik oldalon pedig a női lakosztályok helyezkedtek el. A földszinti sala terrenából Nyugatra a hercegi, Keletre pedig a hercegnéi lakosztály nyílt. Ez a rendszer az első emeleten megismétlődött: a díszteremből Nyugatra és Keletre szintén nyílt egy-egy lakosztály, ami a legelőkelőbb vendégeknek – például Rohan hercegnek vagy később az uralkodócsalád tagjainak – az elhelyezésére szolgált.

A földszinti lakosztályok területén az 1960-as években olyan kínaizáló falfestéseket találtak, amelyek még az 1762-őben elkezdett bővítések előtti időkból maradtak fenn. Ahol lehetett, ezeket a falfestéseket helyreállították. Hasonló dekorációkat 2017-ben is feltártak, valamint az emeleten, a nyugati oldalon is kerültek elő a korábbi időkből származó díszítőfestések. Ezek restaurálása még várat magára.

A díszlakosztályokat valamikor 1764 és 1768 között alakították át: új falburkolatokkal ekkor takarták el a korábbi falfestéseket. Az előszobákat – az ún. antichambre-okat – különféle jeleneteket ábrázoló, egész fal nagyságú olajfestményekkel díszítették. A legtöbb helyiség ún. boiserie burkolatot kapott, ami fából készült, fényes, fehér felülete az alabástromot vagy a márványt idézte és a faragásait aranyozás borította be. A legértékesebb falburkolatok távol-keleti lakktárgyakból kivágott táblákból készültek, de voltak olyan helyiségek is, amelyeket kínai papírtapétával, selyemszövettel vagy gobelinekkel díszítettek. Mindegyik helyiségtípus a neki megfelelő burkolatot kapta. A díszlíkosztályokat ugyanaz a bécsi mesterkör kivitelezte, mint a dísztermet vagy a sala terrenát. A hercegi lakosztályban 1767-ben például Johann Michael Reiff stukkátor, Bonaventura Corvetta és Andreas Sedelmayr aranyozó, valamint Johann Friedrich Schroth szobrász dolgozott.

Eszterházán a díszlakosztályok elhelyezése a barokk és rokokó kastélyépítészetben kialakult hagyományokat követi. A 18. századi kastélyokban a legfontosabb lakosztályok az épület közepén elhelyezkedő dísztérből vagy díszterekből nyíltak, lehetőleg szimmetrikusan. Az egyik oldalon általában a férfi, a másik oldalon pedig általában a női lakosztályok helyezkedtek el. Német és közép-európai területeken a legkiemeltebb tereket az első emeletre, az ún. piano nobilére csoportosították. Eszterházán is hasonlót látunk: a díszterem a fejedelmi vendégek elszállásolására alkalmas lakosztályokkal együtt az első emeleten kapott helyet. Azonban a földszinten is található egy a díszteremmel vetekedő dísztér, a sala terrena. Innen pedig a tulajdonosok lakosztályai nyíltak, amelyek szintén vetekedtek a felettük lévő „fejedelmi” lakosztályokkal. Ez az elrendezés a francia kastély- illetve palotaépítészetből származik. Franciaországban népszerűek voltak mind a kisebb, földszintes kastélyok, mind pedig az olyan megoldások, amikor a tulajdonosok használatára szánt dísztereket a földszinten csoportosították. A földszintes kis kastélyok a német területeket is meghódították, elég csak például a müncheni Nymphenburg-kastély parkjában az Amalienburg nevű kisebb épületre utalni. Eszterházán tehát készen kapott mintákat másoltak.

Az Esterházy család másfél évszázadon keresztül igyekezett megőrizni a kastély középrészének az állapotát még akkor is, amikor az épület üresen állt. A 20. század elejétől aztán újra használatba vették a tereket. Sok mindent átrendeztek, de a 18. századból még így is sok minden megmaradt. A II. világháború végén azonban mind a helyi lakosság, mind pedig a Vörös Hadsereg fosztogatta a kastélyt. Amikor 1957-ben elkezdték az üres és falakig lecsupaszított terek műemléki felújítását, még csak nem is álmodhattak arról, hogy a 18. századi állapotokat visszaállítsák. Az 1960-as és 1970-es évek további felújításai sem a teljes körű rekonstrukcióról szóltak. A középrész rekonstrukciója végül 2006, illetve 2010 és 2011 között indult meg, amikor a díszterem mennyezetképét, majd a sala terrenát és a dísztermet az archív fotók alapján állították helyre.

Felhasznált irodalom:

Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, XXVIII. évf. (2000) 1. sz. 73–95.

Szentesi Edit: Eszterháza 18. századi leírásai. In: Kő kövön. Dávid Ferenc 73. születésnapjára. Stein auf Stein. Festschrift für Ferenc Dávid. Szerk. Szentesi Edit, Mentényi Klára, Simon Anna. II. kötet. Band 2. Vince Kiadó, Budapest, 2013. 165–229.

Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Műemlékek Állami Gondnoksága, Budapest, 2007

 

 

 

 

Fotók:

1. fotó: A fertődi Esterházy-kastély sala terrenája Dél felé, jobbra a hercegi, balra pedig a hercegnéi lakosztály. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár. 

2. fotó: A fertődi Esterházy-kastély díszterme Dél felé, jobbra a férfi, balra pedig a női oldal. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár. 

3. fotó: B. Ilye Gluck: Mária Terézia, 18. század közepe. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Képzőművészeti Gyűjtemény, Gy/1046.

4. fotó: Johann Michael Millitz: Mária Krisztina főhercegnő, 1781. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Képzőművészeti Gyűjtemény, 2016.521.1.

5. fotó: Johann Michael Millitz: Albert szász-tescheni herceg a Szent István Rend ornátusában, 1781. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Képzőművészeti Gyűjtemény, 2016.520.1.


 

Látogatói információk

NYITVATARTÁS:
hétfő: zárva
kedd-vasárnap 10.00-17.00
pénztár nyitvatartás: 9.45-16.30

 

KARRIER

Projektek 

Parkoló - térkép