„Fegyverek közt hallgatnak a múzsák.”
– így szól a humanista hagyomány, kifejezve, hogy háborúban nincs helye a művészeteknek, pusztul a kultúra, eltűnik minden, ami széppé teszi az életet. „Pompakedvelő" Esterházy Miklós élete mintha rácáfolna erre a bölcsességre. Mint a legtöbb arisztokratának, az ő pályája is a hadseregben indult. A 18. század legnagyobb háborúiban harcolva gyalogos ezred parancsnokaként bizonyította képzettségét és bátorságát. Birtokában volt mindannak a tudásnak, amire a katonai és csapattiszti szolgálat során szüksége lehetett.
A fegyvereket letették, beköszöntött a béke. Esterházy Miklós hozzálátott azokhoz a nagyszabású építkezésekhez, amelyekkel családja rangját és presztízsét bizonyította. A Fertő-tó partján felépített kastélyát már a kortársak „Magyar Versáliának" nevezték.
A professzionális csapattiszt
Esterházy Miklós pályája az osztrák örökösödési háború idején indult. A Habsburg-dinasztiához és Mária Teréziához való hűség és a családi katonai hagyomány meghatározta életútját. Katonai karrierjének csúcsát a Hétéves háborúban érte el.
A kolini csatában (1757) tanúsított helytállásáért 1758-ban az elsők között kapta meg a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét, és altábornaggyá léptették elő. A kiállítás műtárgyak, valamint a korszak diplomáciáját és hadviselését bemutató festmény- és metszetmásolatok segítségével idézi meg a Hétéves háború időszakát, amikor mind Európában, mind az Európán kívüli világban jelentős hatalmi átrendeződés ment végbe.
Diplomáciai forradalom
A 18. század fordulópontot jelentette az államok egymás közötti viszonyában. A korábban megkötött szövetségi rendszerek átalakultak, a gyorsan változó diplomáciai térben korábban szemben álló államok kerültek egy oldalra.
Az Esterházy család tagjai nemcsak a csatatereken képviselték a Habsburg Monarchiát, hanem diplomáciai küldetésekben is fontos szerepet játszottak. Gróf Esterházy Miklós (1711–1764) szentpétervári követként szolgálta a Habsburg-dinasztiát. Mellszobra a kiállítás egyik kiemelkedő műtárgya.
Herceg, mecénás, testőrkapitány
A Hétéves háború után "Pompakedvelő" Esterházy Miklós minden figyelmét süttöri kastélyának kiépítése foglalta le. A nagyszabású épületegyüttest családjáról Eszterházára nevezte el. Nem fordított hátat a katonaságnak sem, 1764 és 1787 között a Magyar Királyi Nemesi Testőrség kapitánya lett. A visszaemlékezések szerint ez az időszak a testület fénykora volt. A Testőrségbe jelentkező fiatal nemesek számára ez az intézmény közvetítette a felvilágosodás szellemiségét.
