A hársfasort Széchényi Antal és felesége, Barkóczy Zsuzsanna telepítette 1753-ban, amelyhez a kor divatjának megfelelően remetelak és remetekápolna is tartozott.
Az idetelepített allée verte egyedülálló értéket hordoz: nemcsak hídként köti össze a családi birtok kertjét a szabad természettel, de kapuként nyitja meg a teret, amely elvezet az emberi kontroll nélküli tájba. Az egykor több mint hatszáz hársfából álló, nagyjából húsz méter széles, két és fél kilométer hosszú fasor ma a Fertő-táj világörökségi területének része és hazánk egyik első természetvédelmi területe.
A hársfasor végén található ligetben áll Széchenyi Béla és felesége, Erdődy Hanna síremléke.
