A pálos rendház megalakulása
A Sopronbánfalvi Kolostor története egészen a 10. századig nyúlik vissza, amikor egy misszionárius csoport érkezett Sopron környékére. A Kolostor-hegyen lévő emlékhely idővel zarándokhellyé vált, ahol Szent Farkas tiszteletére kápolnát emeltek. Sopron városa nem sokkal később úgy döntött, hogy a kápolna helyén pálos rendházat és templomot alapít. A gótikus templom szentélye ma is megcsodálható, a középkori kolostorépületből azonban csak töredékek maradtak meg.. A katolicizmus a 17. század elején kapott új lendületet, melynek hatására pálosok megkezdték intézményeik újjászervezését. A rekonstrukció költségeihez Sopron városa mellett nagyban hozzájárult az uralkodó, valamint a környéken élő Nádasdy, Esterházy, Széchenyi és más nemesi családok. A kolostor ekkor nyerte el mai, barokk stílusú, egyemeletes, zárt udvarral körülvett formáját.
A kolostor fénykora
1643 és 1786 között a kolostor a pálos rendtartomány noviciátusa volt. Az épületek délkeleti szárnyában a szerzetes növendékek képzéséhez külön oktató termet építettek, ahol például Széchényi Pál, későbbi kalocsai érsek is tanult. Az itt található 17. századi famennyezet 14 méter hosszú faragott mestergerendája igazi különlegesség Közép-Európában. A kolostor saját fenntartásához számos földterületet is birtokolt, melyeken jelentős mezőgazdasági termelés folyt, köztük szőlőművelés is. A bor tárolására a 17. századtól pincerendszer kialakításába kezdtek, amely ma már az egész Kolostorhegyet átszővi. A pálosokat végül II. József szekularizációs rendelete oszlatta fel, az épületet nem sokkal később, a napóleoni harcok idején katona kórházzá alakították át.
Karmelita kolostor
A győri püspök, Zalka János 1887-ben vásárolta meg az ingatlant az egyházmegye számára. A pálos rend tagjai szigorú szabályok szerint éltek, a külvilággal nem érintkeztek és személyes életterüket is minimálisra csökkentették. A kolostorban ennek megfelelően a cellákat lakófülkékké alakították, és a noviciátusban is szállásokat rendeztek be. A második világháború idején a Kolostordomb pincerendszerét óvóhelyként használták, ami számos embernek nyújtott menedéket. A háborút követő kommunizmus valláspolitikai vonatkozásai azonban nem kímélték meg a kolostort: 1950-ben az apácákat internálták, a rendházat pedig bezárták. Ezt követően ismét felújítási munkálatok következtek. Básti Zoltán festőművész, a Rákosi-korszakban rendkívül merész témaválasztású szekkókat festett a falakra. Egy nagyívű, allegorikus képen az esztergomi és a római Szent Péter-bazilika épületét, valamint mártír Apor Vilmos győri püspököt és XIII. Piuszt, az akkori pápát ábrázolta. A legprovokatívabb kompozíció a karzat fölött, kissé rejtve, Mihály arkangyalt ábrázolja, ahogy legyőzi a szovjet diktátor, Sztálin arcvonásait viselő ördögöt.
Elmeszociális otthonból Kolostorszálloda
Az 1950-es évek második felétől a rendszerváltásig a kolostorban elmeszociális otthon működött. Ebben az időszakban számos régészeti és műemlékvédelmi kutatás zajlott, melyek során helyreállították a templom gótikus szentélyét. Az egyházak kárpótlásáról szóló 1991. évi XXXII. törvénnyel a karmelita rend visszakapta kolostorát, ám a felújításhoz szükséges anyagi forrásokkal nem rendelkezett. 2004-ben Kovács Gábor, üzletember és műgyűjtő, értékmentő szándékkal megvásárolta az elhagyatott, rossz állapotú épületegyüttest. A műemléki előírások szigorú betartásával a felújítás a Norvég Alap és Kovács Gábor személyes hozzájárulásával 2009-ben kezdődött, és mintegy másfél évvel később, 2010-ben fejeződött be. Az épület rekonstrukciója a hazai és nemzetközi műemlékvédelmi szakma figyelmét is felkeltette. 2011. áprilisában a nemzetközi hátterű, rangos ICOMOS Díjat kapta meg, míg szeptember végén a hasonlóan megtisztelő Winkler Oszkár-díjjal tüntette ki a felújított épületet a nagy múltú Soproni Városszépítő Egyesület. A kolostor 2011-ben, mint magasszínvonalú szálloda nyitotta meg kapuit. Az épületegyüttes 2015-től állami kezelésébe került, melyet az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont működtet.
